Web 2.0 ide vagy oda, a közösségi szellem veszélyeket is hordoz magában. A technológia fejlődés még mindig előrébb tart, mint az értelmi – s a kitűnni vágyó anonim felhasználóknak olykor jó eszközt biztosítanak a videomegosztó szolgáltatások. Könnyed nyáresti elmélkedés közösségekről, webről, gondolkodásmódról.
Nemrég az iwiw-en olvashattunk egy körlevelet, mely az állatkínzás egyik legrettenetesebb gyakorlata, az állatok elevenen nyúzása ellen tiltakozott. Hát nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a hajam szála is égnek állt. Az igaz, hogy kultúránként változóak az erkölcsi szabályok, és lehet, hogy egyes helyeken kutyába sem veszik az állatokat, de ez azért már sok. Az állatoknak méltóságuk van, és milyen jó lenne, ha ezt mindenki megértené. Az hogy mit szabad és mit nem, kultúránként más és más. De te mit tennél, ha a kutyádat megnyúznák elevenen? Furcsa "állat" az ember.
Felnőtt szórakozás
Nemrégiben ismét Amerikában került a nyilvánosság elé az újabb videó-megosztó weboldalakkal kapcsolatos botrány, és azzal kezdődött, hogy az anya rajtakapta gyerekeit, hogy állatkínzást néznek az interneten. Hát ettől minden jóérzésű szülő igencsak megdöbben. Így járt Carol Kiesman, aki nemcsak szülő, hanem tanár is. "Nem tartom normálisnak, hogy ártatlan gyerekek ilyesmire klikkeljenek. Az ami esetleg "felnőtt" szórakozás, az nem való a gyerekeknek." Bizony sok szülő nyomogathatja a vészjelző gombot. Ez sajnos nem a videókat tároló weboldalak hibája, hanem azoké a kórokozóké, akik nem képesek túllépni beteges fantáziájukon, vagy rosszindulatúak. Alacsony feltűnni akarás az ilyen tartalmak feltöltése.
A video-megosztó weboldalak nagy sikerének köszönhetően bárki, a világ bármely pontjáról pillanatok alatt feltölthet klipeket. Sokszor halljuk, hogy ha már szabad lett a nép, és csinálhat, amit akar, akkor a szabadság mellé miért nem kapott (tisztelet a kivételnek) egészséges kritikai és erkölcsi attitűdöt? Nem a morál mindenféle formáira gondolok, hanem az emberi jóérzésre, a megelőlegezett bizalomra. Hát igen, ez bizony sokakból hiányzik. A szabadsággal, mások bizalmával vissza is lehet élni, de mindenképpen hasznos lenne meditálni azon, hogy hogyan alakítanak bennünket tetteink és szokásaink. Mivé lettünk? Mit csinálunk magunkból?
A népszerű weboldalak, például a MySpace, Youtube, Yahoo, Google és nemrég a Microsoft MSN sikere szinte katapultjai lettek a műfajnak - csak a Youtube 20 millió látogatót szolgált ki májusban, ahova átlagosan 50.000 új klipet töltenek fel naponta.
Technológia fejlődés, értelmi fejlődés
Képben vagyok, nekem tetszik az ötlet, nagyon jónak találom azt, ha én dönthetek, hogy engem mi szórakoztat. Megvan az érdeklődési köröm, szeretem a jó humort, éljen a webkettő! Hm. Rögtön eszembe jut az egyik ismeretterjesztő film, amelyben az egyik tudós azt mondja, hogy igen, technológiailag nagyot fejlődtünk, de értelmileg bizony nem sokat.
Ismétlem: nem kell elítélni a videós weboldalakat. A járulékos emberi marhaságon kell felháborodni inkább. A kicsinyes gondolkodás ellen kell küzdeni. Pozitív stratégiák kellenek. Hirtelen el is mosolygom magam, eszembe jut egyik ismerősöm sokat hangoztatott mondása: "A józan észt osztotta el a legigazságosabban az isten, hisz még senki sem panaszkodott, hogy abból neki kevés volna." Szóval pozitív stratégiák kellenek.
Megvan nekünk a technológiai tudásunk, az erkölcsi diagnosztika bizony mutathatna jobb eredményt is. A gyerekek oktatása nagyon fontos szemponttá fog válni a XXI. században, hiszen nagyon hamar meg kell tanulnia elutasítani a tömeg véleményét. Erkölcsi alap kell. Nem pedig számszerű megerősítés. A sokadalom nem feltétlen alap. Hajlamosak vagyunk kritikátlanul elfogadni azt, ami trendi, ami mindenkinek tetszik. Tedd fel az esetleg kényelmetlen kérdést: MIÉRT?
Figyelemfelkeltés
Miért van az, hogy egyesek mindenáron fel akarják hívni magukra a figyelmet? Miért van az, hogy bármilyen cél szentesít bármilyen eszközt? Mit kezdjünk a hirtelen ránkszakadt szabadsággal? Azt tehetek, amit akarok! Hibáztathatok mást, ha én csináltam mindent? A szabadság felelősség?
Többeket megkérdeztek, és sokan azt válaszolták, hogy a Youtube vagy a MySpace a családi szórakozások közé tartozik. Az egészséges hozzáállású emberek számára tényleg a szórakozás egyik formája lett, ugyanakkor felismerik és elutasítják a rendszer vadhajtásait. "Hát csóváljuk a fejünket, amikor bizonyos dolgokat látunk, de ilyenek a tévében is mennek" – mondta egy megkérdezett. Ő úgy gondolja, hogy az amatőr videók a kreativitás új formája és családjával szívesen megnézik az új klippeket. A "melléktermékek" pedig újabb beszédtémát jelentenek az egészséges kritikával rendelkező család számára. Azért 13 éves lányukat nem engedik a MySpace közelébe...
Egészséges kritika kell. Bár értékelhető a videós weboldalak törekvése, hogy kiszűrjék a "veszélyes tartalmakat", a Youtube pl. 15 perc alatt letörli a gyanús klipeket. De azért ők sem vonnak be minden felháborodást keltő klipet. A MySpace is hasonló gondokkal küzd, igyekszik jobban ellenőrizni a feltöltött tartalmakat...
A „sok”, vagy a „jó”?
Ezek sajnos mind következmények. A dolog gyökere az emberi gondolkodásban van. Nem vagyok idealista, nem hiszem, hogy mindent megoldhatunk egyszer, hogy eljön egy jobb kor, hogy felnő feladataihoz az ember, de hiszem, hogy egy kicsit szebbé és jobbá tehetünk magunk körül mindent. A minden mehet sokak szerint a szabadság meghatározása. Sajnos sokan az interneten élik ki "sötét oldalukat", hisz az anonimitás mentesít minden felelősségtől. Vajon miért van az, hogy aki névtelenül micsoda nagy harcos, nem meri felvállalni önmagát? Az aki nem képes alkotni, miért rombol? Tetteinknek következményei vannak, akár vállaljuk azokat, akár nem. Nem aggodalmaskodni akarok, hanem eltöprengek: hová jutunk így, ha a sok átveszi gondolatainkban a jónak a helyét?