Jon Tetzchner az Opera igazgatója a múlt héten bolondos fogadásba bocsátkozott, miszerint abban az esetben, ha az Opera 8-as böngészőt az első 100 órában több mint 1 millióan töltik le, akkor ő vállalja az óceán átúszását. Egyik munkatársa azonban figyelmeztette őt az Atlanti Óceán viharos hullámaira, ő mégsem hallgatott a szép szóra.
A kis turpissággal történő milliós "áttörés” után a világ az ígéret megvalósítását várta, s nem maradt más, mint nekivágni az Oslo-Amerika távnak, beváltandó a tett ígéretet. Sokak kiváncsian figyelték az eseményeket, vajon Tetzchner hogyan ússza meg szárazon ezen könnyelmű kijelentését?
A hét eleje azonban elhozta az igazság várva-várt pillanatát. Még aznap, az Opera feje, és Eskil Sivertson PR-menedzser, és egy csónakot dobtak a vízbe, hogy megküzdjenek a tajtékzó hullámokkal. A tengerészeti múlttal éppen nem büszkélkedhető Sivertsen ökölbe szorította kezét, megragadta az evezőket, és az amerikai, valamint norvég zászlóval díszített vízi járművet az "új világ" felé irányította.
A CEO utolsó szavai így hangoztak a parton lévők szerint: "nézzetek rám, úszom, úszom!", és azzal nekiveselkedett a hullámzó rengetegnek. Ha hitelt adhatunk az opera.com információinak, Tetzchner és Sivertson egymást melegítve a csónakban vészelték át a csillagok fényében ragyogó hűvös éjszakát. Kolumbuszt megszégyenítő elszántsággal ébredtek reggel mindketten, s néztek farkasszemet ismét a háborgó víztömeggel. A kihívás hevétől felajzott kalandorokat azonban nem kísérte fortuna kegye, és süllyedni kezdett úszó alkalmatosságuk. A PR-menedzser tehát felidézte még gyermekkori komoly úszótapasztalatát, melyre egy 90 cm mélységű melegvizű forrásban tett szert, és bajnoki karcsapásokkal igyekezett a felszínen maradni.
A habokkal való gigászi küzdelmét felettese életmentő akciója szakította félbe, megfosztván őt a fulladásos halál egyedülálló élményétől. A két hajótörött népmesébe illő története itt véget ért, és a norvég partok felé vették az irányt. Mindezen dicstelen megfutamodásnak szemtanúja is volt, aki a partról egy távcsővel kísérte végig a zátonyra futottak heves harcát a tenger végtelen mélységével.
A partra sodródás után Sivertson kijelentette, mélységesen sajnálja, hogy társa miatta nem tudta megvalósítani élete nagy álmát, és csak reménykedik benne, hogy ezek után nem veszíti el állását.
Tetchzner szerint a ladik, és a PR-menedzser időzített bomba voltak, és be is következett a robbanás, meghiúsítván az ominózus expedíció sikeres végkimenetelét. Kijelentette azonban, hogy nem bontja fel alkalmazottja munkaszerződését, de a jövőben inkább azzal foglalkozzon, amihez ért.