Az előző, nagy sikerű Linux-bemutató cikkünk következtében rengeteg kérdést kaptunk, közülük az egyik leggyakrabban előforduló, hogy a sok Linux közül melyiket javasoljuk, egyáltalán mi a különbség köztük? Ezért most megpróbáljuk sorra venni a lehetőségeket, természetesen ismételten a teljesség igénye nélkül.
Kernel és Linux
Sokak szerint maga a Linux valójában a kernelt jelenti. A kernel, magyarul rendszermag felelős lényegében a teljes kommunikációs feladatért program és hardver közt. A Linux kernele ellentétben a Windowséval úgynevezett monolitikus kernel, tehát a fejlesztők igyekeznek az eszközvezérlőket, és sok egyéb szolgáltatást is a kernelbe építeni. Ennek előnye, hogy nem kell mindenféle drivert külön feltelepítenünk, például, hogy a hálókártyánk működjön. Hátránya, hogy a fokozatosan bővülő eszközpalettát nem tudja maradéktalanul kiszolgálni, magyarul vannak eszközök, amiket nem ismer fel automatikusan. (Természetesen ezekhez is lehet utólag felrakni drivert, már ha van.)
Saját meglátásom szerint a Linux nem csak a kernelt kéne, hogy jelentse, hanem azt a minimális rendszert is, ami már használhatóvá teszi az operációs rendszert. Lényegi különbség nincs köztük, ha a különböző disztribúciókat nézzük. Hogy a határ kernel és Linux közt hol van, abba most ne menjünk bele, kissé filozofikus a kérdés. Maradjunk annyiban, hogy ha az ember kap egy karakteres bejelentkező felületet, és tud parancsokat bepötyögni (tehát kap valamilyen shellt) akkor az már minden megítélés szerint Linux.
A disztribúciókról általánosan
Végül is bújtatva már a problémát is felvázoltam, hiszen ha valaki egy kernelből akar egy működőképes Linuxot faragni, ami normális felhasználásra is alkalmas, akkor még hosszú út áll előtte. Ráadásul több irányba is elindulhat az ember ezen az úton. Így gyakorlatilag az ősidőkben kezdődött, hogy összeálltak fejlesztők, hogy valamilyen keretet, alapszisztémát kidolgozva létrehozzanak olyan disztribúciókat (terjesztéseket), amik egységesen működnek.
Hogy tisztább legyen, osszuk fel a meglévő Linuxokat, így a különbségek is szembetűnőbbek lesznek:
Csoportosíthatóak az alapján, hogy a programok telepítése milyen módon zajlik. Mivel a forráskód nyílt, és a rendszer kvázi szabványos,
a) lefordíthatóak a programok a felhasználó gépén. Ezeket a disztribúciókat forrás-alapú disztribúcióknak szokás nevezni.
Előnyük, hogy már minden működik, mivel minden program az adott gépre van optimalizálva, sokszor maximálisan kihasználva a rendszer erőforrásait, ezért piszok gyorsak. Hátrányuk, hogy iszonyú időigényes mindent lefordítani, ráadásul érteni is kell hozzá. Arról nem beszélve, hogy ha kijön egy új változata a programnak, akkor megint lehet újrafordítani. Ez azért nem kis macera.
b) Ha programokat lefordítják előre, a felhasználó bináris csomagok formájában jut hozzá.
Előnye a gyors telepítés, hiszen ha van csomag egy adott programból, akkor azt sokszor egy parancs kiadásával lehet telepíteni, és pár perc alatt kész van. A másik előnye az egyszerű karbantarthatóság, illetve, hogy az egész mechanizmus egyszerűbb, felhasználóbarátabb. Természetesen ez az optimalizáció kárára megy, de igen sok programnál ez nem szignifikáns lassúságot eredményez, ráadásul elenyésző plusz munkát jelent a rendszer karbantartása.
Nos, ez már láthatóan óriási különbség az egyes Linuxok közt, és akkor még nem esett szó az átmeneti megoldásokról.
Színezzük tovább a palettát: az eltérő bináris alapú terjesztések eltérő állapotú csomagokat készítenek, eltérő keretrendszert szerveznek köréjük, ebből is őrült nagy eltérések adódhatnak optimalizáció ügyben is, és magának a rendszernek a felépítésében is.
Ráadásul ahhoz, hogy a végfelhasználónál is minden jól működjön, ezért egyfajta szabványrendszert is létre kell hozni, például adott konfigurációs fájlokat több program is használ, akkor azt a fájlt nem rakhatja az ember akárhová. Viszont az egyik fejlesztő szerinti logikus hely nem biztos, hogy a másik szerint is jó. (Viszont az biztos, hogy egy adott disztribúcióban mindig a helyén van.) Így, hogy megvan a lehetősége, hogy akárki csináljon egy új disztrót, könnyen belátható, hogy ha valami miatt én nem vagyok megelégedve a meglévőkkel, bátran nekiállhatok csinálni egy újat.
Fontos motiváció lehet még a pénz is. Hiszen ha csinálok egy jól működő disztribúciót, amit sokan használnak, akkor tudok köré szolgáltatásokat építeni, ami pénzbe kerül. Például felhasználói klubbot hozok létre, akik számára olyan csomagokat is elérhetővé teszek, amiket mással nem osztok meg. (Természetesen ezeket a programokat akárki feltelepítheti a gépére, sőt csinálhat belőle csomagot magának vagy másoknak.) Vagy számukra hamarabb elérhetővé teszem az új csomagokat. (Sok előnnyel jár egy ilyen pénzes klubtagság, ráadásul általában a tagsági díj nem túl magas.) Vannak olyan disztribúciók is, ahol ilyen klub nincs, ugyanis annyian fejlesztik, hogy szinte mindenből van csomag.
Lényeg a lényeg, a cikk írásának pillanatában 386 disztribúció van bejelentve a www.distrowatch.com-ra.
Akkor melyiket válasszam?
Az egyes disztribúciók sokszor eltérő képességűek. Vannak olyan eszközök, amiket ez egyik automatikusan lekezel, a másik nem. (Ez sokban függ attól, hogy melyik kernel változatot használják.) Vannak disztribúciók, amelyeknek saját beállítás-varázslójuk van, így kezelésük egyszerűbb, könnyebben be lehet állítani mindent.
Ráadásul eltérő tempóban készítenek hozzájuk csomagokat. Vannak disztrók, amik naponta frissülnek, van olyan is, ahol a fejlesztési stratégia, hogy jobb egy régebbi, kisebb tudású, de biztonságosabb változat, mint egy új, aminek még nem ismertek a buktatói.
Nem szeretnék senkit befolyásolni, ugyanis nagyon szubjektív, hogy kinek melyik tetszik, ki mit tart követendő példának. Itt mindössze egy felsorolás, egy általános ismertető álljon, kiemelve az esetleges előnyöket.
Kezdők számára
Az itt ABC sorrendben felsoroltak mindegyike alkalmas a kezdésre, ha valami nem tetszik benne, a könnyű és gyors telepítés miatt akármikor kipróbálhatunk egy másikat. A felsorolás a teljességet nélkülözi, szempont volt, hogy magyar felhasználói tábora legyen. Mielőtt választanánk, érdemes megnézni a többit is, utánanézni, hogy környezetünkben melyikhez értenek esetleg jobban, ez jelentősen megnöveli a siker esélyét.
blackPanther OS - magyar fejlesztésű, RPM alapú disztribúció. A csomagok eredetileg a Red Hat által kifejlesztett csomagkezelési rendszert veszik alapul, saját felhasználói klubbja van, ennek előnyei a honlapon elolvashatók. A fejlesztés alapjául a Mandrake szolgált.
Mandriva (Mandrake) - talán a leginkább pénzes irányba elment disztró. Természetesen ingyenes, és csomag is megfelelő számban van hozzá, tehát ez ne riasszon el senkit. Régóta fejlesztik, a cél mindig a felhasználóbarát kezelés és megjelenés volt, ez meg is látszik rajta. A telepítése rendkívül egyszerű (next, next, ok...), és a használatbavétel sem túl bonyolult. Szintén RPM alapú.
UHU - A jelenleg legelterjedtebb magyar fejlesztésű disztribúció. Csomagkezelését a Debiantól vette át, ami a jelenlegi legkényelmesebb rendszer (szerintem). A népes tábor miatt magyar nyelvű segítség könnyebben található, azonban a kisebb fejlesztőgárda miatt csomagokat nem ők csinálnak pluszba hozzá, hanem felhasználók. (Azt, hogy ez előny-e vagy hátrány döntse el mindenki maga.)
Ubuntu - Ez a viszonylag friss terjesztés amióta megjelent vezeti a népszerűségi listákat. Valójában egy Debianról van szó, amit kicsit átformáltak, kezdők számára ellátták kényelmi eszközökkel. Gyakorlatilag minden program megtalálható csomagban hozzá, ugyanis ha valami nem lenne, akkor használhatóak a Debianhoz készült csomagok. Egy furcsasága van: alapértelmezettben nincs rendszergazdai jelszó, root felhasználó, ezt egy speciális parancs segítségével oldják meg (ez a parancs a "sudo" megtalálható minden Linuxban, lényege, hogy rendszergazdai jogokkal futtathat programot mezei felhasználó, bizonyos beállítások mellett).
Fedora - A nagy múltú Red Hat "jogutódja". A Red Hat igen elterjedt, és nagy nevű disztró, ami azonban fizetőssé vált. Ennek a helyzetnek a feloldása ez a disztribúció - a Red Hat támogatja továbbra is.
SuSE - Szintén nagy múltú Német terjesztés, felvásárolta a Novell, így nem tudni meddig viszik tovább a nevet. RPM alapú, talán ez a disztró központosította legjobban a beállításokat, ez előny a kezdőknek. A YAST nevű beállítófelület segítségével szinte minden elintézhető, azonban emiatt néha kicsit Windows hangulata lesz a dolognak, a szónak nem a jó értelmében.
Van még sok
Sőt, a legnagyobb nevekről még szó sem esett (Debian, Frugalware, Gentoo, Slackware), ezek telepítése és karbantartása nehezebb, több szakértelmet kíván. Akik szeretik a kihívásokat, és szeretik a betonstabil rendszereket, ráadásul értenek is egy kicsit hozzá nekik valók ezek a disztribúciók.
Figyelmeztetni nem lehet elégszer...
A listában szereplő bármelyik rendszer alkalmas az ismerkedésre. Hülyeség ellen nem véd meg azonban egyik sem, ha azt a parancsot adja nekik az ember, hogy települjenek rá a jelenlegi Windowsos partícióra, szemrebbenés nélkül meg fogják tenni, és nem ők lesznek a hibásak, hanem aki az utasítást kiadta. Tehát mielőtt nekivágnánk, nézzünk körül, olvassunk kicsit utána, hisz mind a saját, mind mások életét megkönnyítjük vele.
Ha bizonytalanok lennénk, mindegyik disztrónak létezik úgynevezett LIVE változata, ezek CD-ről bootolnak, és nem piszkálják a merevlemezt, tehát tehetünk velük egy próbát, tét nélkül.
Hardver
Az előző, nagy sikerű Linux-bemutató cikkünk következtében rengeteg kérdést kaptunk, közülük az egyik leggyakrabban előforduló, hogy a sok Linux közül melyiket javasoljuk, egyáltalán mi a különbség köztük? Ezért most megpróbáljuk sorra venni a lehetőségeket, természetesen ismételten a teljesség igénye nélkül.
