Teszteltük: iAudio M3 csúcs mp3 lejátszó

Nálunk járt az iPod méltó vetélytársának szánt 40GB beépített merevlemezes gyöngyszem. Mp3 lejátszó, rádió-vevő és hangfelvevő egyben. Nagy nehézségek árán tudtuk csak feltölteni a kapacitást, majd napokig ámultunk a technológiai megoldásain és szépségén.

Mikor kezembe veszek egy, az adott hónapban technológiai újdonságnak számító eszközt, legyen az szórakoztató elektronika, vagy PC alkatrész, mindig elfog a nosztalgia. Jelen esetben a gép láttán rögtön eszembe jutott a 4 óra alatt lemerülő discman, mely csak egyszer írható és gyári audio CD-ket olvasott, hogy tovább ne menjek vissza az időben. Aztán ugrottunk egy-két évet, mára 40GB merevlemezes kapacitás áll rendelkezésre egy 103.7mm x 60.8mm x 14.2mm-es dobozban. Nehéz elhinni, hogy mindez elfér benne. Lássuk, mit kapunk röpke 60 ezer forintért!



A merevlemezen MP3, WMA, ASF, WAV és OGG fájlokat tárolhatunk, ezeket gond nélkül lejátsza. A tárhely USB 2.0 interfészen érhető el, így használhatjuk külső vinyóként is, vagy a felvétel módot használva hangfelvevőként. A felvetételt rögtön mp3 fájlba kódolja, így a hatalmas tárhelyet sem fecsérli el.



A 150g-os eszköz vastagsága alig 15 mm, dizájnja pedig követi a mai tendenciákat és gyönyörű fémes külsőt kapott, nagyon szép ledsorral kijelezve a vincseszterhez fordulás idejét, a lejátszó módját stb. Idővel megtanulható a három féle led színéből és villogásából, hogy milyen belső funkciók zajlanak éppen. A Lejátszón elhelyezték a legszükségesebb gombokat, amik egy szokványos zenehallgatás közben szükségesek, így helyet kapott a lejátszás gomb, számok közötti előre/visszaugrás, a hangfelvétel indító gombja, egy hold gomb, amit akkor használhatunk, ha zsebben hordjuk a lejátszót. A fémdoboz alján helyezték el az USB csatlakozóját és egy mikrofont, melynek apró nyílása először fel sem tűnik. Ha a többi beépített funkciót is el akarjuk érni, azt csak a távszabályozón tehetjük meg. A gyönyörű kékes (indigó kék) megvilágítású kijelző körül a szabályozó oldalán is csak néhány multifunkciós gombot és többirányba forgatható gombot találunk. Ez a nyomógomb spórolás egyrészről hasznos, mivel kevesebb helyet foglal, nem kell keresgélnünk a gombokat, másrészről viszont időbe telik, mire megtanuljuk, mikor mi a gombok funkciója. Már a bekapcsolás is gondot okozhat, mert a felső tekerő play funkciójú állásában kell lenyomva tartani hosszabb ideig. Kikapcsolás szintén frappáns, ugyanis csak annyit kell tenni, hogy pause üzemben hagyjuk fél percig és magától kikapcsol. A kijelző megvilágítását, a vincseszterhez fordulást és tulajdonképpen minden tevékenységet az energiaspórolás jegyében terveztek meg, ennek köszönhetően viszont 14 óráig is bírja az elem. Ezt a folyamatos lejátszást nem teszteltük, de egy normál napi zenehallgatási igényt egy hétig is ki tud elégíteni. Emellett a discmannel ellentétben zsebben is hordható, nem kell külön táskát venni hozzá.



Lejátszás indításakor a számot a vincseszteren keresi meg, majd egy közel 15 perces anyagot bemásol a gyorsmemóriába és csak ezután indul a lejátszás. Ez a legelső indításnál 3 másodpercig tart, de utána folyamatos a lejátszás, emellett a lemez felpörgetésének energiáját a minimálisra csökkenti. Azt se felejtsük el, hogy ebben egy 40 gigás vinyó hozzáférési ideje és annak a pár megának az átpakolása is bennevan, így nem olyan rossz az a 3 mp. Ha nem sorban haladunk a számok között, akkor persze minden indítás előtt ki kell ezt várni. Az akár egészen mély könyvtárszerkezetben böngészéshez a két tekerőt (billenő gomb) kell használni, melyeknek itt a könyvtár hierarchiában való fel és le váltás, illetve az egy szinten lévő számok között haladás a funkciója. A számokat hozzáadhatjuk a lejátszási listánkhoz, vagy azonnal le is játszhatjuk.



A kijelző elég informatív, mutatja a szerzőt és a számcímet, az eltelt és hátralévő időt mind grafikusan, mind számszerűen, a két sarokban egy-egy gagyibb spektrum kijelző mutatja a szám dinamikáját, kijelzi a zenefájl tulajdonságait (Kbps, KHz) és még sok egyebet. A kijelző több nyelvet is támogat, így például a magyar ékezeteket hibátlanul jeleníti meg, ami nem sok külhoni termékről mondható el.

A felvétel gomb a távszabályozón is helyett kapott, ezt lenyomva indul a felvétel. A mikrofon magán a lejátszón van és megdöbbentően érzékeny, így nagyon jó minőségű felvételek készíthetőek, ezeket egy külön mappában tárolja el MP3 formátumba kódolva (mikor felvételt készítettünk, hallatszott, ahogyan a ruha súrolja a lejátszó házát).

Egy elsőre lényegtelen apróság nagyon megtetszett a lejátszóban. A hangerő 40-ig skálázott, de már 22 felé a gyári fülhallgató berezonál és még egy edzett diszkós fülnek is mint az enyém már rosszul esett a hangerő. Ez megadja annak a lehetőségét, hogy egy profibb fejhallgatót is egészségesen meg tudjon hajtani, nem az a sony féle nagymamáknak és Bach alá tervezett hangerő filozófia. Ehhez még hozzájön az equalizer, pár beépített beállítással, úgymint Normal, Rock, Pop, Jazz, Classic, Vocal, User. Bár az equalizert viszonylag nehéz volt előcsalogatni ezzel a pár gombbal. A mélyhang kiemelési funkció viszont csak a gyárinál jobb minőségű fül/fejhallgatón élvezhető. Szokásos eljárás, hogy még egy profi lejátszóhoz is egy jobb esetben középosztályú fülhallgatót mellékelnek, hisz az könnyen cserélhető fogyóeszköz. Nehogy már alátegyenek a fülhallgató szegmensnek.



A régebbi lejátszók másik idegesítő tulajdonsága volt a "tekerés" sebessége, amit csak erősen kiegyensúlyozott mentális tudatállapottal lehetett kibírni. Na, ezzel itt nincs gond, aprítja rendesen a másodperceket. A következő mód, amiben a lejátszó működni tud, a rádió. Hasonló a nokia beépített rádióihoz, itt azonban a csatornaváltás nehézkes, végig kell tekerni az egész tartományt, ha nincs szerencsénk.

Mindent összevetve ezt a gépet erősen felhasználó orientált felfogással fejlesztették ki, és valahol ez jelenti a mai napon kapható technikai csúcsot zenelejátszók terén. Az iPod elbújhat, kérem. Következtetés: be kell szerezni (pénzért, zsák cementért, mindegy, kell).